Tavaszi szél…
Itt a megújulás időszaka. Friss energiákkal töltődik fel a természet, benne az ember és a falu. Ezeket kihasználva megpróbáljuk a téli pihenő után felpezsdíteni a tordasi kulturális életet. Bizonyára sokan értesültek róla, hogy a Művelődési Ház vezetője, Márta néni távozott helyéről. A változás ellenére a falu élete megy tovább, az űrt be kell tölteni. Szükség van egy intézményre, amely programokat és lehetőségeket kínál a falu lakosainak. Ez jár Tordasnak. Úgy gondolom, a kulturális feladatokat ellátó szervezetek nem tudnak működni navigátor nélkül. Szükség van valakire, aki ellátja a mindennapi tennivalókat, aki pénzt gyűjt, és aki programokat szervez a falu igényeinek figyelembevételével. Nem könnyű dolog, főleg ha az illető eddig nem volt a közösség szerves része, és nem lélegzett együtt a tordasiakkal. Más szempontból mégis előnyös. Saját életünkből vett példák alapján pontosan tudjuk, hogy egy kívülálló nagy segítség lehet egy – egy probléma megoldásában. Főleg ha nem is igazán meghatározható a kívülállás mértéke. Rokoni és baráti kapcsolatok révén hosszú évek óta figyelemmel kísértem Tordas életét. Számos rendezvényen vettem részt nézőként és fellépőként egyaránt. A művészeti szférában tevékenykedem, ezért határozott elképzeléseim vannak arról, hogy mi a legfontosabb feladata egy kulturális szálakat egybefonó intézmény vezetőjének. Néhány hónapja költöztem ide Budapestről, és a lehetőségeket felmérve szeretnék szerves részévé válni a falu életének, a helyi közösségeknek. Az elkövetkezendő időszakban erre lehetőséget kaptam a Művelődési Ház feladatainak ellátása kapcsán. Nem áll szándékomban a már meglévő működőképes rendszert megváltoztatni, de a tudásommal igyekszem a programokat színesíteni és változatossá tenni. Szeretném a civil közösségek munkáját a továbbiakban is támogatni, a hagyományokat megőrizni. Kérem, forduljanak hozzám bizalommal, ha bármiben segítségükre lehetek, és őszintén remélem én is számíthatok az önök nyitottságára, és ötleteikre.
„Nagyon nehéz elindulni az embernek a maga módján, hogyha mások várnak rá, hogy nahát, mi lesz?” (Feldmár András)
Tisztelettel: Szabó Kata Borbála